1. BEVEZETÉS

2018. május 15-18-a között a Határtalanul pályázat keretében iskolánk 45 tanulója és 5 kísérőtanár Szlovákiába és Ukrajnába utazott „A szabadság hőseinek nyomában a Felvidéken és Kárpátalján” projekt megvalósítása céljából. A programot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő támogatta. A Határtalanul pályázatot azzal a céllal hívták életre, hogy elősegítse a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővítését.

Az egész tanévben sokszor esett szó a kirándulásról, de az intenzív felkészítő órák az indulást megelőző héten voltak (05.8-11.): történelem, irodalom, földrajz és osztályfőnöki órán is a kirándulás helyszíneivel, a hozzájuk kapcsolódó nevezetességekkel ismerkedtünk, részben a szaktanárok, részben a gyerekek munkái alapján.

2. A MEGVALÓSULT ÁLOM: 1. nap

Május 15-én kora reggel, szakadó esőben, de jókedvűen indultunk el. Első állomásunk Kékkő vára volt, melyet a Balassagyarmati határállomást elhagyva, immár Szlovákia területén 11 órakor értünk el.

Az egykor a Balassa család birtokában álló, gyönyörű fekvésű vár tövében izgalmas játékkiállítás is várt bennünket.

Innen utunk Alsósztregovára vitt, ahol a Madách kastélyban ismerkedtünk meg nagy írónk életével és fő művével, Az ember tragédiájával.

Az író síremlékén egy gyönyörű, az ég felé nyújtózó férfialak Ádámot ábrázolja, Az ember tragédiájának jelképes alakját. Ez a sír a szoborral a kastély parkjában áll.

További utunk Rozsnyóra, a Sajó partján épült kisvárosba vezetett. Falai között II. Rákóczi Ferenc többször intézte az ország ügyeit. A kamaraház középkori épületében Rákóczi egyik pénzverdéje működött a szabadságharc alatt.

Ezután megérkeztünk a gyönyörű Szádelői-völgybe, amely az UNESCO világörökségének részét képezi. Mi a híres, Cukorsüvegnek becézett szikláig jártuk be a völgyet.

Képek a völgy szépségeiből…

Szállások

A vacsora a Granárium étkezdéjében.

De még nincs vége a napnak…

Ugyanis vacsora után átrendezték az ebédlőt…

Bálint Kristóf és táncos párja tanított minket a Gömöri néptánc lépéseire. Kristóf fergeteges hangulatot varázsolt, és sokaknak meghozta a kedvét a néptánchoz.

Ezután indultak a szobákban a nagy beszélgetések…

2. nap

Pakolás és reggelizés után Kassa felé vettük az irányt. A szakadó esőben várost néztünk. Láttuk…

És egy óriási szökőkutat, ami még szakadó esőben is működött.

A Kassai Dómban:

Az altemplomban Kun Norbert és Kovács Bence elhelyezte iskolánk nevében a II. Rákóczi Ferencre, Zrínyi Ilonára és az idegenben elhunyt bujdosókra emlékeztető koszorúnkat.

A dómi események után visszasétáltunk a buszhoz, persze még valamit megkukkantottunk előtte:

A Rodostói Rákóczi ház másolatát.

Utána a Borsiig vezető utat sokan végigaludták a nagy fáradságok közepette.

Borsinál a kastély előtt levő Rákóczi mellszobornál Batta Petra és Cseuz Máté a koszorúnkat elhelyezte.

Nem mindegy hogy szobor, eső, csoport vagy esős csoportszobor.

Az Ukrajnai határon másfél unalmas és feszültséggel teli órába telt az átkelés.

A határon illegális fotót készíteni, ezért még a buszon és azon kívül történő vicces eseményekről sem készült kép. De mivel még nem találták fel az emberi memória törlését végző eszközt, ezért a galambos eset mindenkinek pozitív emlék marad.

Először Beregszászon álltunk meg, de a közfáradság miatt nem mentünk várost nézni, csak Esze Tamás mellszobránál, aki itt a beregszászi piacon bontotta ki a szabadság zászlaját.

Utána már a szállásra mentünk, „az utak királynőjét” követve, egy vajsárga Ladát. (Bereczki Istvántól idéztünk, aki a helyi vezetők volt Kárpátalján.)

3. nap

A reggeli kelés után megkóstolhattuk egy újabb leszakadt területi nép főztjét.

A harmadik napunk első állomása Munkács vára volt 2 nézetből, távolról és belülről. A kettő közt Csányi megkapta a kirándulás legelső méhcsípését.

Távolról

Belülről

Továbbá megállapítottuk, hogy Kárpátalján minden nagy műemlék egy borozót is rejt

Munkács várában rengeteg akkori híresség fordult meg, például Petőfi Sándor, akinek szobra is helyet kapott a várban.

A vár felső részén található Zrínyi Ilona és a tíz éves kis II. Rákóczi Ferenc szobránál csoportképet készítettünk.

Aztán jöhetett a szuveníres bolt letámadása! Sokan hűtőmágnest, kulcstartót, képeslapot, vagy más fából készült ajándéktárgyat vettek.

Ebbe a kategóriába tartozik Csányi első pipája, ami nem ipafai papi fapipa, mert ő nem ipafai pap.

A Szolyvára utazás közben a buszon ebédeltünk, ami a szálláson reggel kapott szendvicsekből állott.

Érdemes megjegyezni, hogy ezek a csomagok egy kis süteményt is tartalmaztak, mindenkinek más, de tökéletesek voltak a sós íz kiegyenlítésére.

A Szolyvai emlékpark területén gyűjtötték össze a szovjet hatóságok emberei a környék magyar munkaképes lakosainak részét, úgynevezett málenkij robotra (kis munkára, 3 napra). Sajnos az embertelen körülmények miatt több ezren sose tértek vissza szülőhelyükre, nekik állít emléket ez az emlékpark.

Következő állomásunk a Vereckei-hágó.

A szakadó esőben Tóth Réka és Kovács Domonkos helyezte el iskolánk első koszorúját az emlékművön.

Látogatás az Árpád-vonal parancsnoki bunkerében.

Az utolsó estén a helyi vezetőnk borozójában közös programra gyülekeztünk…

4. nap

Irány a nagyberegi iskola!

Az iskola szövőtermében vagyunk.

Így készül a híres Beregi szőttes.

Az iskola helytörténeti gyűjteményét csodáljuk.

A csoport a művészi kerékpárosok műsorát nézi a szomszédos Líceumban.

Beléptünk a Líceum kapuján.

Az utolsó napon és az egész program utolsó eleme a tiszaújlaki turulmadaras emlékmű meglátogatása volt.

Ezt a monumentális emlékművet Esze Tamás első győztes csatája emlékére állították a kárpátaljai magyarok.

A határon visszafele is tilos fotózni. Ezért csak a háromórányi várás utáni

Boldog és fáradt arcokat tudtuk lefényképezni.

Összegzés:

A kirándulás után nem volt panasza a tanulók 100%-ának.

A visszasírásokról és a véletlenszerű nevetések a kirándulás természetes mellékhatásai! Ezek túl nagy mennyiségű megnyilvánulása esetén olvassa el ezt a tájékoztatót vagy kérdezze meg a kísérőtanárokat, gyermekét!

A projekt zárása

A projekt zárásaként az összegyűjtött információkból tablókat, kiállítást, számítógépes társasjátékot, a képekből válogatást, és hozzá élménybeszámolót készítettünk. Ez utóbbit a nemzeti összetartozás napján az egész iskolának bemutattuk. Ezen a bemutatón minden a kiránduláson résztvevő tanár és diák szerepelt. Térképet készítettünk a bejárt útvonalról